Március 15.

Tisztelt Leányfalui Polgárok!
Mint arról már értesülhettek, az egészségügyi veszélyhelyzet miatt rendhagyó módon elmaradnak az idei Március 15-i közösségi ünnepeink, és így a helyi községi megemlékezésünk is.
Bár együtt nem ünneplünk, de arra kérem Önöket, hogy a nap folyamán szánjanak egy kis időt arra, hogy megemlékezzenek 1848-1849 hőseiről. Mindazokról, akik a legtöbbet: ifjú életüket adták a Hazáért, a magyar nemzet szabadságáért. Engedjék meg, hogy ebből az alkalomból egy kis helytörténeti érdekességre hívjam fel figyelmüket. Teszem ezt azért is, mert ebben a szép időben Leányfalu sétára hív, és érdemes engedni ennek a csábításnak, hiszen megnézhetik Szendrey Ignác és Gyulai Pál egykori házait, emlékpontjait itt, Leányfalun. (Figyelem, az ingatlanok magántulajdonban vannak, nem látogathatóak, de az utcáról is szép látványt nyújtanak. Ne zavarjuk az ott élők nyugalmát.)
Nincs nyoma annak, hogy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőse, Petőfi Sándor valaha is járt volna Leányfalun. Annak sem, hogy felesége, Szendrey Júlia vagy fiuk, Petőfi Zoltán lábai bármikor is rótták volna településünk utcácskáit. Petőfi apósa és sógora viszont igen meghatározó szerepet töltöttek be egykoron Leányfalu életében.
Petőfi 1846-ban ismerkedett meg Szendrey Júliával és egy évre rá meg is kérte a hölgy kezét. Boldogságuk azonban nem tarthatott soká, hiszen az ifjú férj hamarosan engedelmeskedvén a haza hívó szavának, kivette részét a szabadságharcból. Júlia 1849 –ben látta utoljára őt. Március 15-e után hajszálpontosan kilenc hónappal, december 15-én, Debrecenben született meg gyermekük, Zoltán. A színészi pályát választó ifjút 22 éves korában tüdőbaj vitte el 1870-ben.
Szendrey Júlia Petőfi halála után alig egy esztendővel, „eldobta” azt a bizonyos özvegyi fátylat, és újra férjhez ment. A halál igen korán, alig 39 évesen méhnyakrák formájában érte utol Budapesten, 1866-ban.
Szendrey Ignác kisebbik leányát, Máriát 1858-ban vette feleségül Gyulai Pál, a jeles irodalmár, író és kritikus. Így Petőfivel kapcsolatosan tulajdonképpen posztumusz sógorságról beszélhetünk. 1848-ban Gyulai Kolozsváron tanult és feltehetően Szendrey Júliával is csak évekkel később találkozott, amikor Petőfi műveinek kiadására készült. Gyulaiék boldogsága sem tartott azonban sokáig, hiszen 1866-ban Szendrey Mária szenderült jobblétre kolera következtében.
A helytörténeti források sok hiányosság mellett arra engednek következtetni, hogy Szendrey Ignác, Júlia édesapja az elsők között vásárolt telket Leányfalun. Az 1870-es években építtette fel a ma is látható villáját, Ybl Miklós tervei alapján. Ezt követően élete utolsó húsz évét itt töltötte - akkor még – Leányfalván. Leginkább a birtok felső részén lévő kicsiny présházban szeretett lenni, s a jó klímának hála 1895-ben, 95 éves korában hunyta végleg le szemeit.
Gyulai Pál az 1870-es évek elején járt először Leányfalun, a két Szendrey lány és Petőfi Zoltán halála után. Majd egyre több időt töltött apósa villájában, ahol pezsgő irodalmi-művészi társasági élet alakult ki egészen 1909-ben bekövetkezett haláláig. Gyulai Pál a falu feletti hegyoldalon építtetett kilátót, „Messszelátó” néven. Ennek helyén emelt emlékművet a Leányfalusi Törzs néven ismert egykori lokálpatrióta társaság 1921-ben. Ezután minden szeptember elején ( a szeptember 8-i Mária naphoz igazodva) emléktúrán emlékeztek, és emlékeznek még ma is az irodalombarátok Gyulai Pálra.
Ha Petőfi Sándor és Szendrey Júlia nem is, a szabadságharc egy másik – máig vitatott – nagy alakja, Görgey Artúr viszont sok időt töltött Leányfalun. Visegrádi „belső emigrációjából” heti rendszerességgel látogatta meg barátját, Szendrey Ignácot, Petőfi egykori apósát.
A település központjában található Helytörténeti tanösvény táblái térképes segítséggel segítenek felkeresni a fenti helyszíneket. (Figyelem, az ingatlanok magántulajdonban vannak, nem látogathatóak, de az utcáról is szép látványt nyújtanak. Ne zavarjuk az ott élők nyugalmát.) Jó szívvel ajánlom: tegyék egy szép sétával emlékezetessé az idei Március 15-ét.
Tisztelettel:
Adorján András
polgármester