(sajtóközlemény)

Visegrádnak, ennek a műemlékekben és természeti értékekben gazdag dunakanyari kisvárosnak több mint 200 éve meghatározó épülete a késő barokk Keresztelő Szent János plébániatemplom.
Egy templom építése évszázadokra szóló tett, mely nem minden generációnak adatik meg. Ám a múló idő emberöltőnként új és új tennivalókat hoz az örökösöknek. Nekünk, a XXI. század elején élőknek - a templomépület fizikai romlása miatt – megadatott, hogy a felújítási munkák okán kezet foghassunk a templom alapító-építőivel.

Idén több mint egy évtizedes felújítási munkálatok zárultak le. A folyamat 2000-ben kezdődött a toronytető és a kereszt felújításával. 2005-ben folytatódhatott a templomkert rendbetételével, valamint az épület szempontjából fontos csapadékvíz elvezetésével és a sekrestye közművesítésével. A 2007-2008. években megújult a tetőszerkezet, elkészült az új tetőhéjazat. 2008-ban a teljes külső homlokzat-rekonstrukcióra került sor. Így a templom Visegrád millenniumi ünnepi évét talán soha nem látott szépségében köszönthette. Még az ünnepségek előtt elkészült a teljes elektromos rekonstrukció és új belső világítás is, majd az ősszel megkezdődött a szentély belső falfelületein a fal és kupolaszerkezet megerősítése, és a vakolatcsere. Mindezen munkálatok elvégzésével jutottunk el odáig, hogy elmondhattuk, hogy a templomépület állapotát alapvetően veszélyeztető tényezők kezelését hosszú távra szólóan megoldottuk. Valójában itt – miután az akut veszélyeket (beázás, vízelvezetés, repedések) elhárítottuk, meg is állhattunk volna, bár tudtuk: a hajó belső falfelületei és a mennyezet is megérett egy felújításra. A templom azonban így is használható és rendezett képet mutatott, bár belsője nem volt egységes. A szentély festetlen fehér simítóvakolata a hajó 1973-ban készült díszítőfestésével nem volt harmonikusnak mondható.
Egy nagylelkű és nagyvonalú felajánlásnak köszönhetően azonban az egyházközség komolyan elkezdhetett foglalkozni a teljes belső felújítás gondolatával. Így idén, 2011-ben a templom belső rekonstrukciója megvalósulhatott.
A tavaszi kezdéskor a fal felszínének mélységi megerősítése, a teljes vakolatcsere, valamint új festés elkészítése volt a terv. A húsvéti ünnepek után lehetett elkezdeni az állványzat építését, a sík falmezőkről a vakolat eltávolítását, a falvarrást. A munkálatok során barokk vakolat felületek kerültek elő, és tekintettel arra, hogy a templom műemlék épület, a műemlékvédelem (PMKKÖI) nem engedélyezte ezen vakolatok cseréjét. Így a falpilléreken, valamint a karzat alatti és a kórus fölötti falfelületeken megmaradt a régi, sokat javított vakolat. Eredetileg a mennyezeten is vakolatcsere következett volna, ám a fönt lévő, 1973-ban készült festményről a művészettörténész szakértők úgy nyilatkoztak, hogy az a XX. század sajátos, naiv egyházművészeti megnyilvánulása, és erre tekintve ragaszkodtak annak megtartásához. Ezért menet közben módosítani kellett a mennyezet megerősítésének módját. A festmény megtartása úgy volt lehetséges, hogy egy elválasztó glett réteg felhordásával mintegy „konzerváltuk” azt, majd ezután következhetett a fedőfestés.
Egy ilyen mérvű munka anyagi és technikai követelményei egy 1700 lakosú település katolikus hívőinek erejét messze meghaladják. Az, hogy a felújítás mégis megvalósulhatott, magánszemélyek, vállalkozók, intézmények széleskörű összefogására volt szükség.
Mivel a felújítás alatt a templomban nem lehetett istentiszteletet tartani, a Visegrádi Református Leányegyházközség lehetővé tette, hogy a katolikus hívek a 2009-ben felszentelt modern református templomban tartsák a szentmiséket. Aligha lehet az ökumené gondolatának ennél mélyebben testet adni.
A visegrádi római katolikus plébániatemplom felújítása tehát minden pénzügyi, technikai, műemlék-helyreállítási nehézséget leküzdve befejeződött. A református templomban tartott, utolsó november 13.-i misén „elköszönt” egymástól a két gyülekezet.
A megújult fényében tündöklő templomot 2011. december 18-án Dr. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek ünnepi szentmisén áldja meg.
A legfontosabb mű valójában a Szentlélek Templomának (az embernek) és az Élő Egyháznak (a közösségnek) építése. Ennek az Istennek tetsző lelki és szellemi építkezésnek fizikai lenyomata ez a templomfelújítás. Kívánjuk, hogy a visegrádi plébániatemplom sok évszázadon keresztül szolgálja a keresztény hívők lelki épülését és hirdesse a maiak áldozatkészségét.

Visegrád, 2011. november 28.

a visegrádi Keresztelő Szt. János plébániatemplom egyházközössége

Kalász István kanonok plébános